Nem tudom elképzelni, hány tanítványt sodor még mellém az élet, hogy biztosra menjen és kétségtelenné tegye számomra, hogy alacsony az a bizonyos kerítés... A Kőbuta és az Okoskodó mellett most van egy Tejóég fedőnevű tanítványom is, aki nyolc (!) éve él itt, de nem tudja mit jelent pl a country szó... Mondjuk ez még oké is, bár furcsa; hanem a lényeg, hogy ő azzal az elképzeléssel jött ide, hogy egy szót nem kell majd leírnia, hiszen ő csak beszélni akar tudni... Mikor rákérdeztem, hogy mégis, akkor hogy akar szavakat tanulni pl, elhangzik egy ismeretlen szó az órán és ő azt megjegyzi egy életre csak úgy vagy lerajzolja vagy mi, akkor csak a vállát vonogatta, hogy szerinte egyáltalán nem olyan fontos dolog az írás...
Ennek ellenére félreértés ne essék, szeretek tanítani, jó meg vicces, ma pl egy ír fickót tanítottam, aki magától megtanult magyarul hangosan olvasni és most azt szeretné, ha a nyelvtant is átvennénk, ha már a kiejtés megy, csak az a baj, hogy ez a ritkább eset, amikor valakit tényleg jól esik tanítani, mert tehetséges, szorgalmas és rugalmas... (Mondjuk ha ezek közül egy tulajdonság megvan valakiben, én már akkor összeteszem a kezem-lábam.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Firenze 2009.08.14. 17:15:47
Part · http://tengerpart.freeblog.hu 2009.08.16. 22:05:35
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal