Jaj hát nem is mondtam még, az állítólagosan leggyönyörűbb ír hónap, a május egyenlőre borzasztóbb, mint az április vagy akár a március. Visszatért az orkán erejű szél és kb minden nap esik egy fél órácskát. Farkasordító hideg mondjuk nincs, de akkor is.
A másik, amiről már régóta akartam írni, hogy van egy új tanítványom. Sajnos, nem túlzok, ha azt mondom, hogy én még ilyen buta embert nem láttam a világon. Mikor először találkoztunk, azon filóztam, hogy szörnyű, hol tart manapság a közoktatás, de azóta rájöttem, hogy sajnos igenis vannak menthetetlen esetek. Kicsit szégyellem, de legutóbb már szinte kiabáltam vele, ami tudom, nem segít, sőt, de egyszerűen nem bírtam tovább, amikor a your-t - miután kb tízszer tisztáztuk, hogy írják - képes volt jör-nek leírni. Jör-nek. Ö-vel. Angolban. Ö. És ez csak egy dolog. Három órája próbálom beleverni az olyan alapvető dolgokat, mint hogy az én az az I... Ráadásul nem elég, hogy amikor megkérdezem, hogy na, akkor hogy is mondod angolul azt, hogy én, azt válaszolja, hogy live, what vagy jör vagy aktuálisan bármi, ami eszébe jut; de miután megbeszéljük, hogy az I az én, ezt képes úgy leírni, hogy áj. Így. Áj. És ez nem egyszer, nem kétszer fordul elő egy órán. Sorozatosan. Mintha a falnak beszélnék, de tényleg.
És amikor mondjuk mondok egy új szót / kifejezést, teszem azt, goodby, akkor felháborodottan közli, hogy de hát ezt nem így mondják itt, hanem csak úgy, hogy báj. Az. Báj. Á-val.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.