Hát hogy voltunk tegnap este zsíros kenyér partyzni itt a szomszédban. Ettünk jó kis puha fehér kenyeret, sárga kacsazsírt egy kevés lilahagymával meg egy lehelletnyi piros arannyal. Eredetileg kártyázásba fulladt volna az este, de végül egész jól elbeszélgettünk anélkül is, úgyhogy végül a kártya maradt a kabátzsebemben, összenyomorgatva, érintetlenül.
Aztán a ma. A hagymaszagú lehelletem ellenére ma olyan gyönyörűségesen sütött a nap, hogy csináltam pár fotót, lehet, ha lesz hozzá érkezésem, be is teszek párat, csak úgy, büszkülni meg minden.
Jó itten.
A nap egyetlen negatívuma amúgy ismét magyar kötődésű: Miután nem voltam rest újra elindulni, hogy újra megkeressem a magyar boltot, - egyszer már nem találtam ugye (tegnap különben mesélte egy lány, hogy ő sem lelte még meg a boltot, pedig egyszer már elindult keresni, szóval nem én vagyok a hullabéna) - szóval hogy újra nekivágtam a városnak egy kis gríz reményében (mi más kéne ugye) és bár ezúttal megtaláltam az üzletet a kis kifakult táblájával - a bolt ma - miután hétfő volt - természetesen zárva volt... Az egy dolog, hogy ilyen az én formám.
No de rossz helyen van az a kocsi, Laller.
Update:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.