AV megirigyelve a kétfogásos ebéd elkészítésének dicsőségét (plusz azóta sütöttem még egy kókuszos-mazsolás bögrés sütit is hipphopp), úgy döntött turmixot kér vacsorára. Miután én németeztem, a tettek mezejére lépett, ilyenkor érdemes fülelni, mit beszél magában (merthogy azt szeret):
- Barackturmix, nézzük... Joghurt kell... Málna, eper, málna - jó, eper... Finom kis mazsola... Egy kis tejszín... Tej... Teeee, nem romlott ez a tej? (kiáltva)
Kénytelen voltam reagálni, megszakítva ezt a kis bájos monológot...
- Nem romlott, ebédkor még jó volt...
Egy mondat és folytatódhat az önbiztatás:
- Hát jó, elég furcsa szaga van... De mindegy... Na... Almaaa... Ó istenem, miért kell ezt csinálnom, mi a szarral pucoljam meg? Anyád... Egy kis kókusz... Kis cukor... Nézzük, mi van még, rumaroma - na neee, az túlzás... Meggyaroma? Hmmm... Jöhet... Hát ha ettől nem jön rám a cifrafosás... Hallod, mivel sűrítsem be, túl sok lett a tej? (kiáltva) Még egy joghurt... (ismét már csak magának) Ja neeeeem, hát a barack.... Óóó... Na, remek.
A mű kész, az alkotó pihen és behozza a cuccot:
- Naaa, igyál belőle, tök jó lett...
- (glugg) Aha, egész jó, de az alma dominál... Már csak a fahéj hiányzik...
- Fahééééj, ez az, hol van?
Hát így megy ez nálunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.