A jószándékkal kikövezett út

Én: Te, mi lesz, ha egyszer te is megkettyensz? AV: Vagy te... Én: Akkor félni fogok... AV: Vagy én...

Igen, igen, esik a hó. (Mondjuk a többi blog gazdájával ellentétben én nem mondhatom azt, hogy jééé meg hűűűű és még meg is marad - miután itt, nálunk, a prolinegyedben biza még a hó sem marad meg halmaza eredeti állapotjában... Hát ez van, ezt dobta a gép.) De nem is ezt…

A héten kétszer akartam menni tornára, kedden és csütörtökön. A héten kétszer nem mentem tornára, kedden és csütörtökön. A baj az, hogy már nem elég a megszokott hosszúságú WC papír a combom alá, ha keretezek.

Ma, bár talán úgy tűnhet, hogy eszem, iszom, járok, írok, intézkedem; igaziból még alszom ám és fel sem keltem.   A fél karomat odaadnám, ha most otthon lehetnék egy meleg takaró alatt, felhúzott lábakkal, egy bögre teával a markomban. Közben még tán a Balázs show-t is…

Szép, szép ez a Szép, de amíg egy 22 éves lánynak nem hajlandók elvégezni egy mammográfia vizsgálatot, mondván, nem kell az még, ne aggodalmaskodjon, hiába kéri szerencsétlen többször is, több orvostól; addig annyira hiábavaló erőlködésnek tűnik beültetni az emberek…

Vigyázat, veszélyesen síránkozós bejegyzés következik. Ismét egy remek napot tudhatok magam mögött. Iszom a Pepsit, eszem az akciós szaloncukrot (ettől a kombinációtól a vércukor szintemet át kéne nevezni cukor vér szintre), asszem már csak a kokain hiányzik és tutira…

De csak röviden. Persze. A szombat esti Catan partik (szám szerint kettő, pontosabban 2, mert ez a szám szerint) után a vasárnap reggel áztató esővel keltett. Tejbegrízt reggeliztünk, összepakolgattunk és délelőtt még a péntek este felfedezett bobpályát is kipróbáltuk, ami…