Eddig egész jó kedvem volt, de az előbb fossá vált.
Pénteken elküldtem az önéletrajzom egy kisebb céghez, tegnap hívott is egy pali, hogy így úgy amúgy, van néhány kérdése, ez meg az. Válaszolgattam, értelmes voltam, a pasi megígérte, hogy 2-3 napon belül visszahív, ha behívnak személyes interjúra is. Két óra múlva csörgött a telefonom, ugyanaz a pali volt, hogy ekkor meg akkor menjek be interjúra. Örültem neki, mert szimpi volt az állás... Nem fizetett volna sokkal többet, mint ez itt, de maga a pozíció jónak tűnt.
Erre az előbb megint rezeg a telefonom, hív a cégtől egy másik pali, hogy saaajnos, már betöltötték a helyet, be se menjek interjúra. Ja, és még negédesen hozzátette, hogy ismerjük ám egymást személyesen is, együtt jártunk egyetemre...
És akkor beugrott, hogy ez a srác azon kevesek közé tartozott, aki szó nélkül és titokban, de valami rejtélyes oknál fogva ki nem állhatott öt rohadt éven keresztül...
Ennyit az objektivitásba vetett hitemről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.