Ebben a hónapban 3,1 könyvet sikerült elolvasnom - eddig. Per pillanat García Márquez Baljós óráját olvasom illetve Wass Alberttől az Elvész a nyomot.
Nézzük a már megtapasztaltakat:
Kundera: A nevetés és felejtés könyve - Hmm. Érdekes és kissé Monty Pythonos. Tudom, hogy a könyvnek van egy mélyebb rétege, ami örök igazságokat rejt, mint a Biblia; de a megfogalmazás humora és abszurditása engem úgy lefoglalt, hogy inkább kissé félelmetes poénnak vettem az egész történetet és nem annak, aminek szánta az író. Mindenesetre miután Kunderával elfogult vagyok, hiába a rossz érzés, amit a könyv hagy maga után, 10 /7.
Kundera: Lassúság - Nos igen. Aki még nem olvasott Kunderától semmit, de szeretne, ezt a könyvet vegye a kezébe. Rövid, velős és minden, ami Kundera. Humor, ötlet, irónia, cinizmus, szex, szerelem, gyengédség. Mi kell még? 10 / 9.
Kundera: A függöny - A 15. oldalig jutottam. Ez lesz az a könyv, amin sosem fogom tudni magam végigrágni. Komoly irodalomtörténet, nyers teoretizálás, sajnos nekem egyáltalán nem jött be. Olyan, mintha leírva látnám a néhány éve rettegett Bevezetés az angol irodalomba előadás anyagát.
García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon - A második regény Márqueztől amit olvastam, a kötelező Száz év magány után. Tömör, olvasható, novemberi olvasmány. Vagy az abszolút reménytelenségbe taszítja az olvasót vagy megnyugtatja, hogy milyen boldog is az élete. Kundera után Márquezre fogok átállni, ami azért jó jel. 10 / 8.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.