Pénteken tehát Chamonix, vagyis a Mont Blanc lábánál fekvő völgy központja*. Franciaország. Ha valaki nem tudná. Én nem voltam benne biztos. Tippünk, hogy pénteken nem lesznek sokan, nem jött be. Mikor elsétáltunk az Aiguille du Midi-re felvonó libegőhöz, kissé aggódva láttuk, hogy először a jegyért kell sorbaállni, aztán pedig azért, hogy bejussunk egy zsiliprendszerbe, aminek a végén messiásként vár a lift, ami először 2300 méterre, majd egy röpke siklással 3800 méterre visz fel. A látszat ellenére kb fél órás sorbanállás után feljutottunk az első megállóig, ahol átpakoltak egy másik felvonóra, ami azonnal a csúcsra repített - volna, ha nem ejtettem volna el a táskám, benne a termosszal, ami amellett, hogy összetört, sikeresen összeteázott mindent, amit el lehet képzelni... AV férfiasan megoldotta a problémát, én csak pislantottam és bár egy-két libegőt elengedtünk, hamarost mi is feljutottunk. Fenn újabb problémával kellett megküzdeni, ugyanis negyed 2-kor - amikor feljutottunk - kezünkbe nyomtak egy cetlit, hogy fél ötkor tudunk lemenni. Szikrázó napsütésben, de nulla fokban, egy pulcsiban (rajtam ugyan széldzseki is volt, de azért már mégis), esetenként süvítő szélben, 2 euroval a kezünkben ez annyira nem tűnt szívmelegető ötletnek, úgyhogy dérrel-dúrral felgyalogoltunk egy kilátóteraszra, kiláttunk a hóra, a havas hegycsúcsokra, a havas gleccserekre, a havas hóra, a hófelhőkre, majd zizegve fellifteztünk még vagy 80 métert, ahonnan végre megpillanthattuk a Mont Blanc-t** és úgy éreztük, itt az idő, lehet lemenni. 2 sem volt. Amellett, hogy megfagytunk, az is meglehetősen zavart, hogy miután ide, 3800 méterre 37 euró / főért jöttünk volna fel, mi okosan egy Multipass nevezetű cuccot vettünk, /ami 46 euróért / fő lehetőséget ad arra, hogy a város (és a környező városok) összes libegőjét, liftjét, fogaskerekűjét stb. használhatjuk 24 órán át/, aminek az előnyeit így mind elvesztjük, hiszen mire leérünk, 5 - fél 6-kor már semmit sem tudunk csinálni... AV-t azonban most sem ejtették a feje lágyára, elintézte, hogy 3-ra már lenn is voltunk (a trükköt tőle). Így, sikerült felülnünk a Montenvers nevezetű fogaskerekűre, ami elvitt a Mer de glace***-hez, ahol egy kis liftezés és gyaloglás után bementünk a különböző színekkel megvilágított gleccserbe bele. A jégbarlang után visszavonatoztunk Chamonixba, vettünk Casino őszilét és bagettet rágicsálva néztük végig, amint egy futóverseny (163 km, 8900 méter szintemelkedés) résztvevői végigszaladnak a város főutcáján tapsvihar közepette. Este szokás szerint Salvan és siránkozás, hogy lassan megyünk haza...
* Chamonix kb 2000 méter magasból, a bal sarokban egy glacierrel:
** Das Mont Blanc:
*** A Mer de Glace és a kígyózó embertömeg:
Szombat. Tervben a Champex Lac és a fort-ok ezerrel. Délelőtt az autószerelés miatt eddig kimaradt tóhoz* mentünk (ahol mellegleg találkoztunk a tegnapi futókkal), ámultunk kékségén, tisztságán, majd vártuk a 2-re hirdetett erőd bemutatót. Fél 3-kor jött a hír, hogy negyed 5-kor ér csak rá az idegenvezető, addig várjunk vagy csináljunk azt, amit csak akarunk. Mi az utóbbit választottuk, elautóztunk hát Saint-Maurice-be (ahol már jártunk, vonattal) és az ottani - ezerszer szebb, ezerszer nagyobb, ezerszer mindenebb - erődbe** végre bejutottunk. Az idegenvezető bácsi egy 80%-ban francia, 20%-ban német tájékoztatóval próbálkozott, így néha elkaptuk ugyan a fonalat, reagálni viszont nem tudtunk, mert érteni még csak-csak, na de beszélni... Mindegy, hármasban végigmásztuk az erődöt, rácsodálkoztunk mindenre és félig fagyottan, de kijutottunk jól. Az este rágódással telt, hivatalosan ugyanis vasárnap már haza kellett volna indulnunk, de még nem voltunk Genf-ben és olyan nehéz lett volna ott hagyni a hegyeket, a hűvöst, az országot... Nagy nehezen döntöttünk hát, és végül maradtunk.
* A Champex Lac meg én:
** Az erőd és a guide bácsi:
Vasárnap tehát Genf. Ingyenes parkolót ugyan érdekes módon találtunk a városban (vasárnap volt, vasárnap hálistennek), WC-t azonban nem... Svájcban mindenhol (még Martignyben is, ahol 15 ezren laknak) vannak ingyenes, nyilvános mosdók, amiknek a színvonala megegyezik egy hazai, közepes állapotú Mekis WC-jével, Genfben viszont (ahol a legmagasabb az életszínvonal Európában hehe) egy iszonyatosan mocskos pottyintós rötyit találtunk összesen - a vasútállomáson. Az ami sok az sok és elvégre ez Svájc elvek alaján nem adtuk fel a keresést, így rövidesen találtunk egy normálisabb WC-t, ahol pisilni 1 chf-ért lehetett (164 Ft), normál wc-t igénybe venni viszont 2 chf-ért (328 Ft). Mondtuk, hogy nagyszerű, íme 2 chf, hiszen mindketten pisilni szeretnénk, kissé rablás ugyan ennyit kérni két brunyáért, mikor máshol tisztább mosdók vannak ingyen, de hát ez van, valamiből Genf is gazdag lett - mire mondta a csákó, hogy hohóó, nem, nekem mindenképp 2 chf, mert én wc-re megyek. Mondom: Pisilni. Mondja: Az nem baj. Mondom: Ezek szerint ha az ember történetesen nő, csak 2 chf-ért pisilhet, míg, ha férfi, 1 chf-ért? Mondja: Igen. Mondom: Ez faszság. Mondja: Nem baj. Ezzel a kezdettel Genf ugyan nem lopta be a szívünkbe magát, de azért adtunk neki egy esélyt és megpróbáltuk körbejárni az várost egy audiogájddal. AV volt a gájd, én meg a turiszt. Láttuk Rousseau szülőházát, felmentünk a székesegyház harangtornyába, megbámultuk a Városházát, majd miután már két és fél órája róttuk - még csak az óváros - utcáit, úgy döntöttünk, feladjuk... Visszamásztunk a Jardin Anglais-ig, ahol az órán kívül megnéztük közelről a Jet d'eau-t*, engedtük, hogy a szél ránk pustoljon némi vizet belőle, majd rövid, de annál sikertelenebb kajakeresgélés után végigvonultunk a parton egy strandig és visszafordultunk Martignyba, ahol már farkaséhesen szereztünk be két Meki menüt, amit fenn, a salvani szállásunk óriásteraszán tettünk magunkévá. Este bepakolás, végső búcsú, ásó, kapa, nagyharang. Szép volt, jó volt, köszönjük, ennyi. :)
* Genf jelképe, a Jet d'Eau (amit égő, nem égő, sajnos nem tudok kimondani):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.