Délután kettőtől percenként kukkoltunk ki a rácsos ablakokon, hogy esik-e már. Nem esett. Sötét volt, de nem esett. Az istennek sem. Kettőtől fél ötig zajlott ez a na, zuhog már? móka, a többiek fel-alá járkáltak az irodában, mint a mérgezett egér, hogy mi lesz a kocsikkal, hogy jutunk haza, mire a helyzetet fokozandó, az utcában végigszirénázott egy kocsi, hogy figyelem, figyelem, orkán erejű szél várható, aki teheti, maradjon fedél alatt, zárja be az ablakokat stb stb stb. Konkrétan azt hittem, befosok. Orkán erejű szél? Két centis jég? Hát hol élünk? Tényleg jön a világvége? Tényleg igaza van annak a pár szelíd külsejű jehovának, aki hetente egyszer a kezembe nyomja a kis szórólapját? Tényleg pár hónap, év és ahol most autók pöfögnek virágos rét terem tigriseket simogató, szép hajú igazakkal?
Vagy most mi van most?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.