Mostanság olyan idcsi vagyok. Hogy ne mondjam, feszült. Idegesít a jövő, nem tudom, be tudom-e fejezni a szakdogám időben, össze kéne már házasodnunk, úgy érzem, soha semmire nincs időm, nem tudom, mit fogok dolgozni... Ilyesmik... Tervezzük itt az életünket, az elkövetkezendő 50 évet, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és közben pedig világok omlanak össze a földön, az égben és itt, valahol mélyen a szívemben... Körülöttünk mindenki szakít, mindenki gondolkozik a váláson, mindenki összeveszik, mindenki válik...
Tessék. Az élő példa. Most olvastam, hogy Pogány Judit is kidobta Koltai Róbertet... Meg EZT is most találtam. Repesek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.