Isoldénél olvastam ezt és közben kicsit megint elgondolkoztam, vajon mit tehettem az előző életemben, hogy ilyen hamar, hogy alig 19 évesen... A legjellemzőbbeket megvastagítottam, de a többi is stimmel...
Hajrá, Normális Férfiemberek! Olyat kérek, aki okosabb nálam, és fel tudok rá nézni, de lehet rá vigyázni is, meg kényeztetni, megmasszírozni, összebújni, főzni neki. Olyat, aki kicsit borostás, optimista, hisz magában, és szeret élni. És szeret utazni, és nyitott a világra, és nincsenek előítéletei, és kreatív, és barna bőrű. És szereti a különleges teákat, a nyolcvanas évek női punkzenekarait, és azokat a kajákat, amiket tudok főzni.
Szereti a macskákat, de legalábbis minimumfeltételként nem kap pszichés alapon asztmás rohamot tőlük, mint egyesek. És szereti az Alien filmeket, és szeret nyitott ablaknál aludni. És nem kell, hogy egy szent legyen, de legalább valamennyire lehessen bízni benne. Lehessen bátran, fenntartások nélkül szeretni. Akarjon gyerekeket, de majd csak a szakvizsgám után.
Szerepeljen tervei között, hogy élete későbbi szakaszában valamely dunántúli vidéki városba költözik.
Ne legyen kövér, bajszos, vagy túl alacsony. Ne legyen nagyon rossz a helyesírása. Ne harákoljon a fürdőszobában. Ne legyen rendmániás, saját érdekében. Tudjon bánni a pénzzel, mert én nem tudok egyáltalán.
És végül, de nem utolsósorban: szeresse az almáspitét.
Én még azt is hozzátenném, hogy legyen olyan humora, hogy a legszomorúbb napjaimon is könnyedén meg tudjon nevettetni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.