A jószándékkal kikövezett út

Lassan vége a hétvégének, hát szomorú, nem szomorú, holnap hétfő, kezdődik egy újabb hét, reménykedve várom, hogy végre megtalálom álmaim állását, amit tulajdonképp otthon sem tudtam felhajtani - no de ha lúd, legyen kövér, mikor máskor keresnék szuper munkahelyet, mint a…

A napok úgy rohannak, mint az évek: amikor szerdán a PPS szám kérelmem adatlapját töltöttem ki kidugott nyelvvel egy kis üvegkalitkában, bizony percekig tartott, mire belőttem, hogy melyik évben is volt az esküvőnk... Ez csak úgy eszembe jutott, adalékként, csakúgy, mint az, hogy…

No most meg két szám gyorsan:  

Ma tudatosítottam a már régóta nyilvánvalót, hogy vigyázni kell a dolgokkal, mert olyan szabadpiac garázdálkodik itt, hogy csak na. Hiszen. Délután 13.49 euroért vettem meg a Lonely Planet Ireland-ját a Reads-ben, azt, amit tegnap akciósan 17.50 euroért láttam az Eason-ban... (Azt…

Na hopsza, mit lőttem az előbb a lift mellett:   Amúgy tegnap a Sparban vettem két Rittersportot egy euroért. Credit crunch. Csak úgy mondom.

Hát be kell vallanom, tegnap este megeredt az ujjam és csináltam még egy blogot. Helyesebben kettőt. Nem, nem vagyok terhes, egyenlőre nem a babavárással török be a tematikus blogok világába, simán csak szocializálódni készülök egy idegen országban... Szóval ha érdekel a…

Várom, hogy beszélhessek Anyuékkal és közben főtt krumplit majszolok. Héjastul persze, hogy is máshogy. Lassan kezdem elfelejteni a krumplihéj szagát. Ma amúgy hármat is telefonáltam, ezen kívül pedig egy ismeretlen nevű faszi Connecticut-ból added me as a friend on Facebook.…

Nahát úgy tűnik, még az a kis maradék ihletem is elszállt, ami eddig volt... A napok észveszejtő sebességgel telnek-múlnak, én pedig minden nap más színű harisnyát húzok és elindulok a városba garázdálkodni. Ma például szereztem két könyvet, az Irish Languaage and Culture-t…

Végre egy kis sikerélmény... Most volt itt John, a landlord és minden szavát értettem! Óránként ingadozik a véleményem, hogy most én vagyok totál béna vagy ezek közül nem beszél mindenki angolul... Eh, sírba visz ez a nyelvkérdés.

Amúgy már rég akartam írni két dolgot... 1: HA angol nevet kéne választanom a kölkünknek, én tutira a Sean-t választanám. 2: Múlt hétvégén eszembe jutott, hogy a "Lélek lép a lajtorján" a gyerekirodalom egyik legfélelmetesebb verssora... 

Az imént beszéltem az otthoniakkal és szégyen, nem szégyen, hálát adok az égnek, hogy itt vagyok, távol a zsíros, álmos, lángos országunktól. Tíz percet beszéltünk - helyesebben én csak hallgattam - és ezalatt a tíz perc alatt visszatért minden olyan érzés, ami miatt…

Természetesen, miután ma már munkanap van, kisütött a nap, nem fúj a szél, nem esik az eső. No mondjuk az idő mentségére legyen szólva, hideg van, még hozzá nagyon. Az előbb az időjárásjelentő néni kétségbeesett arccal figyelmeztetett is, hogy legyünk óvatosak, mert komoly…