A jószándékkal kikövezett út

Amúgy kijött a farbával az itteni PM is: ÍME.

Kiszedtem a kommentelési lehetőséget, leszarom, ki mit gondol, úgysem gondol soha senki semmit, béna banda. Amúgy nem is írtam, vasárnap voltunk fotókat nézegetni. Basszus, bunkó egy hetem van, de komolyan, ez a leghalottabb program, amit csak el tudok képzelni... Ülsz a földön és…

Amúgy a múlt hétről szóló beszámolómból még kimaradt, hogy az egyik tanítványom, aki múltkor két sütivel lepett meg, most egy Mars-ot hozott ajiba', csakúgy.  Ja, és ha már a tanítványokról (disciples ha-ha) beszélünk, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy szerdán volt…

Valami oknál fogva szeretem ezeket a nehéz, sötét, árnyéktalan, sokatmondó reggeleket, amikor még egy kis eltévedt napsugaracska sem találja meg az utat le a földre... Lóg az eső lába, de még semmi szitálás; elkezdődött a nap, de még nem érzem...  Fine Lalikám, fine.