A jószándékkal kikövezett út

Az előbb majdnem lecsesztem AV-t, hogy ha előretekeri a naptárat, mi a francért nem bírja visszatenni a helyére, de aztán időben rádöbbentem, hogy augusztus már elmúlt, szeptember van.

Nahát megjöttünk. Vacsi után kéne nézni, bár a délutáni gyros tál íze - elsősorban a tzatzikis öntetnek köszönhetően - még itt lebeg a számban. Azon filózom, hogy az élet véletleneknek hitt események pontosan megtervezett láncolata, amik aztán még véletlenül sem…

Még a múlt hétvége krónikáját sem írtam meg, nemhogy a mögöttünk álló hétét, illetve azt a frilliárdnyi dolgot, ami zajlik körülöttem, körülöttünk folyamatosan, megállíthatatlanül, sercegve és ámulatba ejtően. Kinn negyven fok, az élet pedig gyönyörű. Indulunk…

Bár az elmúlt napokban úgy tűnik, fenekestül fordul fel az életünk, mielőtt részletezném a dolgot, írok még egy kicsit a hétvégéről, amikor még minden nyugodt volt és viszonylag tespedő. Ha-ha. Szombaton a szokásosnál kicsit korábban, a tervezettnél kicsit később keltünk…

Meglehetősen nyugtalanít a tény, hogy amikor világraszóló terveket szövünk, akkor azt álmodom, hogy vagy tíz kismacska bújik hozzám jobbról-balról-elölről és kapaszkodnak belém, mint a bogáncs... Ki lehet az áruló, ki?

Egy osztálykiránduláson sétáltunk fel valami sínek mentén, én pedig magától érthetődően közöltem a jónéppel, hogy szeptember 20-ra vagyok kiírva, szóval még van egy hónapom, de valószínűleg császár lesz a dologból, mert már túl nagy a baba; de ekkor lenéztem és nem is…

Hogy ne legyek ilyen borzasztó egysíkú, előre hozom a könyves témát, mert az elmúlt időkben csak arról tudtam írni, merre jártunk, mit csináltunk, hová rohantunk, hűde kifáradtam. Also, a két könyv, amit ebben az istentelen sietségben sikerült kivégeznem: Kundera:…

Már csak a Balcsival vagyok lemaradva meg a most hétvégével. Ja, meg azzal, hogy miket olvastam... Haladunk, haladunk... Csak a szurkok is haladnának...

Nagyon-nagyon sok szurkot. Most. Megint.