A jószándékkal kikövezett út

A tegnap délután amúgy mókásan telt, munka után átmentünk az egyik kolléganőnkhöz egy kis zsúrra. Útközben összefutottunk egy volt csoporttársammal, aki feltűnően kedvesen még a buszra is feltett minket, mert gondolom zavarban volt, miután rákérdezett, hogy AV ugye már…

Titokban, a táskám takarásában tömöm befelé a krumplis tésztát, hiányolom a csemegeuborkát, amit elfelejtettem hozni és azon filózom, hogyan tudnám észrevétlenül olvasni a Könyvemet... Péntek délután. Hó közepe.

Két, jaj nem, három dolgot fogadok meg itt és most a naplóírással kapcsolatban: Sosem használok többet szmájlit (mondjuk utoljára szerintem kb két éve vetemedtem rá)   Sosem fogok selypegni (sz helyett c; r helyett j és társai) És talán a legfontosabb: SOSEM FOGOK A…

Reggel arra keltem, hogy 8.10. van, vagyis elaludtam, mint atom. AV azt mondta, úgy nézek ki, mint L. anyja. Berohantam és elrontottam gyorsan az egyik faxot, ami most egy vészjósló nagy piros felkiáltójelet villogtat, én meg fosok, hogy ha valaki mégis megjavítja, ki fogja adni az a…

A hiperszuper hétvégét egy olyannyira fosás hétkezdet követte, hogy azon gondolkodtam, levetem magam az Árpád hídról. Zivatar, bunkóság, idegenség, unalom, magány, ezek váltogatták egymást. Na jó, hazudok. Az időjárás még csak nem is zavart annyira, de a hülyének nézés,…

No hát akkor a víkend. A probléma az, hogy a szombati érzéseim 99%-a mára már rommá porlott, úgyhogy nem valószínű, hogy megfelelően érzékletesen fogom tudni bemutatni, milyen csodálatosan is éreztem magam a hétvégén. A szépségesen ömlengő bevezető után tehát akkor a…

Általában nem szoktam magam felhúzni olyanok baromságai miatt, akiket nem ismerek, mert szimplán leszarom, ki milyen formában hülye magának meg a saját kis környezetének, amíg engem nem érint; de ez az Anyák húzzatok dolgozni! cikk felhúzta most az agyamat rendesen. Mert nem elég,…