A jószándékkal kikövezett út

Jelenleg a legfőbb problémát az jelenti a kapcsolatunkban, hogy AV nehezen tolerálja, hogy mostanság szívesen gajdolok elképzelhetetlen hangmagasságokban. Bármit. Bármikor. Ha kell, hamisan. De csak ha kell. És sajnos vérig tudok sértődni, ha rámszól, hogy most már fejezzem…

Még csak annyit akarok gyorsan, hogy tegnap este munka után a zuhogó esőben elszaladtunk Anyuékhoz palacsintázni meg beszélgetni egy kicsit és ahogy jöttünk hazafelé, a Klubrádión kifogtuk a Pinocchiot... Háááát... A fák baljósan susogtak... ... Én pedig egy szűk negyed…

- Óóó, hát egyel kevesebb nyomtatványt másoltál... - Neeem, hát van méééég... - Akkor adnál még egyet? - Ja, annyi már nincs...

Ambivalens érzéseket kiváltó álmom volt, de a reggeli fél 7-es téves riasztás (= elkéseeel, keljéééél vagy valami hasonló) egyetlen momentum kivételével az egész fordulatos sztorit kitörölte az agyamból. Ez az egyetlen momentum annyi, hogy valami kotyvasztott robbanóanyag…

A téli ploglamok után itt az új, az átdolgozott, a fejlesztett: Mozzancs: Szerelem a kolera idején Kalandorok Színhancs: S. Ö. R. - sosincs rá jegy - ki a genie? na ki? éééén - április 2. szerda G. Ö. R. Cs. - sosincs rá jegy Két férfi, egy nő, meg egy férfi -…

Érdekes, hol nyert nagyobb arányban az igen...* * mondjuk érdemes Budapestre és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére kattintani

Amúgy ha a kétszersült egyik típusa édeskés, a másik típusa sóskás?

Még ki lehet nyitni. És be lehet zárni. Még föl lehet kötni. És le lehet vágni. Még meg lehet szülni. És el lehet ásni. Én mondom, Isten jó nagy terhet tett a vállunkra a szabad akarattal. Persze lehet, hogy csak én vagyok fejletlen a döntéshozatal fogalmát illetően.