A jószándékkal kikövezett út

Kedden tehát fodrász. Szerdán céges buli, csütörtökön annak kipihenése, péntek-szombat pedig szabi. Pénteken délelőtt koriztunk. A stílusom továbbra is rolleros, de hát így jártam, pingpongozni meg úszni sem tudok soha szabályosan. Kettő körül egy kis kifőzdében…

Nem is említettem, hogy kedden levágattam a hajam. Először akárhányszor belenéztem a tükörbe, mindig a Wannabet kezdtem el danolni; most, mióta viszont hajat mostam és kiszállt a fodrász tehetsége a fürtjeimből, ha eszembe jutok, már csak rezignáltan az I cried for you-t…

Nem tudom, említettem-e már, mennyire utálom a karácsonyt. És azt, hogy a Szilvesztert még jobban?  Hát azt, hogy a Csillag születiket pedig jobban utálom, mint a karácsonyt és a szilvesztert együtt véve?

Az jutott eszembe, hogy Ákos vajon miért nem tud többet annál, minthogy egy halkannak dúdol?  Érthetetlen. 

Szag fixált lettem tudom, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy meghalok attól is, ha valaki felszáll a tömött metróra fornettis kis zacsival a kezében és fél centire az arcomtól zabálja a pizzás / májas táskát. Egye út közben, leszarom vagy legalább vegyen barackosat, annak…

Esik valami. Talán a hideg. Vagyis azt hiszem, hogy a hideg. Talán.

Van az, hogy az Árpád hídhoz érve minden egyes reggel istentelen gulyásleves szag fogad. Nem tudom, honnan jön, nem tudom, mi az tulajdonképp, de már filózom rajta, hogy ha esetleg teherbe esem, mielőtt munkahelyet váltanék, mindenképp ki kell dolgozom egy alternatív útvonalat, mert…

Nem tűrtem tovább. Van új blogom. Ni.

Újra nekifutok. A rejtélyes álmok napjait élem, olyan furcsákat alkotok éjjelente, hogy komolyan, szívesen nyitnék egy álmos blogot is. Na de ezt később, most csak szép sorjában. Csütörtök este koriztunk és kiderült, hogy úgy korizom, mint aki rollerezik. Szotyitól kaptam…