A jószándékkal kikövezett út

Holnap reggel indulunk. 1257 km. Jövő vasárnap jövünk. * * Fáj a hasam a rengeteg kajától, amit megettem, hogy likvidáljam a jövő héten megromló dolgokat.    

Ma a metrón hazafelé láttam egy három gyerekes, iszonyú sötét bőrű családot és ez eszembe juttatta a régi szomszédunkat, Bélát, aki galambokat tartott és akinek annyi gyereke volt, hogy ha kisiskolás koromban megkérdezték volna, mitől ilyen jó a memóriám, biztosan azt mondtam…

Válogatom a számokat a szombati 1257 km-re és rájöttem, hogy szeretem Katona Klárit. Ezt a számot viszont nem szeretném hallani, mert esetleg tovább árad a Rajna:  

Komolyan, néztem ezeket a képeket és könnybe lábadt szemmel kellett felnéznem, hogy nem, nem tudom, hol hagyta a könyvelő a banki kivonatokat... Mínusz egy fok van ott, havas a táj, gleccserek csillognak, felvonók nyikorognak, úristen. Amúgy konkrétan IDE megyünk, de pl Chamonix…

Jajjistenemistenem, olyan izgatott vagyok... Dél óta Svájc lázban égek, igaz, időm nagy részét Franciaországban töltöttem, de azért Svájc sem semmi... Na de ez:

Miután én nem tisztességből vagy csak úgy jófejségből teszek ki linkeket, hanem azért, hogy könnyebben elérjem azokat a blogokat, akiket olvasok, néhány linket leszedtem, egyet pedig feltettem.

Kicsit kezd eluralkodni rajtam az esküvő előtti fíling, szombaton reggel indulunk, de még annyi dolgom van, mint a nyű. (Mi a szar az nyű? Tudom, elnyű. Energiadúsaknak elmű. De akkor is mi az konkrétan?) A problémákat tetézendő, tegnap egy hirtelen mozdulat hevében nem húztam ki…