A jószándékkal kikövezett út

Mondjuk vicces, hogy sem Aranyvirágom, sem az én szüleim nem látták még a franciaországi fotókat, de L. és D. már igen. :)

Szóval annyira mégsem szép az élet. 4-kor jön át D. képeket nézegetni, úgyhogy itt az idő kiválogatni a publikus fotókat... :)

Az előbb néztem a Sherlockot, közben kávéztam és kakaóscsigát majszoltam, simiztem a Macskát és hallgattam a fák lehulló levelének lágy neszét. Szép az élet. :) Vagyis... Beárnyékolja a dolgot, hogy Anyu beteg... Nagyon tropa szegény mostanság, nyár elején kiderült, hogy…

Esik, bár ez annyira nem meglepő, hiszen pénteken megyünk a Balcsira... :) Pontosan IDE. Most megyünk ötödször vagy hatodszor Balaonszepire, ebből egyszer volt normális idő, a többi esetben mindig legalább a napok felén borult volt az ég... De igazság szerint nem zavart még…

Ma elmentünk a Trófeába, Aranyvirágom anyukáját ünnepelni. Szegény épp csak tortát nem kapot... :( Aztán élménybeszámoltunk, képeket mutogattunk és terveztük az összeegyeztethetetlen nyarat L-lel.

Ma megint elmentünk a Széchenyibe. Rengeteg külföldi és öregek tömkelege, de jó a hely, csak mindig más részleg van lezárva, ezért azt ajánlom, hogy csak kitűnő térérzékkel rendelkezők vágjanak neki, hogy feltérképezzék az egész placcot (vagy akik a nap járása alapján is…

Aranyvirágom figyelmébe ajánlom EZT. Szegény Kránitz Lajos... :(