A jószándékkal kikövezett út

Hát ez annyira szép, ki is csurrant egy csepp könnyem. Na jó, nem csurrant ki, de csillog a szemem. Asszem. (Olyan vagyok, mint a Jól áll neki a halálból Goldie Hawn, mikor próbálgatja a tükör előtt, hogy Madeline! Azonnal beszélnem kell Madeline-el!)

Egy arc, mely arcom felé fordul, Egy szó a némaságon át, Egy kéz, mely kezem felé indul, S idetalál vele a boldogság. Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet, Mikor a szél a fák közt lopva átoson? Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset, Hogy százszor is elolvasom? Ki…

Lehet, hogy megyünk usziba... Bár elég hűvös van... Séta? Laptop nélkül? :) Félig még itt vagyok, akkor a könyvtár előtt randim van - jegyzetcsere (megy a bóóót), aztán bevásárlás és újra átölelhető vagyok... :)

Aranyvirágom, szeretlek! Ugye soha nem hagyjuk el egymást?

Szóval kicsit olvastam most az élet az élet után-t. Kicsit ideges lettem. Kicsit... Áááááh.

És még korántsincs vége. A Puskinból szerzett Pesti Estemmel vígan az A.-val (a csokit adó A.-val) megbeszélt helyre siettemben egy termékeket értékeltető srác állított meg, hogy válaszoljak pár kérdésre (a szokásos marketinges sz@r, kapsz egy csokit, ha 10 kérdésre válaszolsz…

Aztán vicces volt, mert mint írtam, az utolsó bejegyzésem valahogy elszállt a rendszer miatt. DE: Most már elárulom, hogy az volt benne, hogy jaaaj, de rossz móóóst, de róóóóssz, mitiscsináljak, mitiscsináljak, megyek és meglepem magam valamivel, mondjuk eszem egy csavart óriási…

A. (ő nem a sokat emlegetett A., ő egy másik A. de ő is A.) adott nekem csokit 31-e miatt. Úúúgy örültem neki. Hogy gondolt rám. Hogy eszébe jutottam. Mert nem is ismerjük egymást ANNYIRA.

Huh, sikeresen átértem a másik épületbe, most itt ülök az egyetlen működő gépnél (hehe)... Egész jó a kedvem, ha így haladok, meggyőzöm magam, hogy nem kell pótfélév ősztől, mert valami csoda folytán mégis csak a tanár (mondjuk, mert sokszor látott előadáson)…

Most meg írtam tök vicceset, ez a szar meg leállította az IE-t. Ez egy ilyen nap.

Áh, mindegy, megyek júliusban, sirály, mikor már mindenki bőven nyaral. Meg az sem biztos, hogy el tudok jönni még egyszer, mivel most kitalálták az ún. pótvizsga hetet az eltén (a július első hete) és mint mindig, a tanárok megint csak egyetlen napra hírdettek meg pótvizsgát…

Percről-percre: A tanár a szokásos módon csörgette a tic-tac-os dobozt a kezében és öntötte magába a fehér bogyókat, mi meg vért izzadva próbáltuk a 2-hez szükséges 60%-ot elérni. 60%!!! 60!!! A vizsgázók 10%-a a vizsga első öt percében, 10%-a az első negyed órájában…

Mehegbuhuktaham. ;( Soha ilyen még nem történt velem egyik szakomon sem, 7 év óta mióta erre a rühes egyetemre járok, pont most, az UTOLSÓ vizsgán... ;( Ez olyan szemétség. Július 4-én van a pótvizsga, JÚLIUS NEGYEDIKÉN.

Sajnáljon már valaki basszuskulcs! :D

Álmos vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell, a lábam fázik és még olyan messze a vége a vizsgaidőszaknak... ;(

Mindegy, pótvizsga van, holnap felveszem a faarcot és bemegyek megbukni. Legalább teszt lenne, ott esélyem lenne. De neeem, nem az lesz. Feladom.

Az az igazság, hogy elég reménytelen a helyzet. Próbálok mélyeket lélegezni, nem parázni, de ez nekem nem megy. MOST már tényleg elegem vagy az egyetemből. Abból, hogy használhatatlan adatokat kell a fejünkbe tömni és abból, hogy ezt idióta módon még számon is kérik. Most…

Mára asszem ennyi, tanulok még, bár már elég reménytelen ügy.

A. hívott, hogy nálam van egy könyve. Pedig nincs. Nem szeretek könyvet kölcsönözni mástól, csak könyvtárból. Pedig. Aztán mesélte, hogy ugye pénteken voltak fürdeni, pontosabban csak napozni, mert a bányatavat, amit kiszemeltek, egész nap kotorták, ezért nó fürdés. Kerestek…

Ja, kaptam még 3 íméles képeslapot meg egy szimpla ímélt a "tegnapi" miatt. Szimplán elaludtak az emberek... :-/ De mindegy.

Ezt az esetet tovább is elemezném szívem szerint, de mivel eddig jóformán semmit sem tudtam tanulni (fájt a szemem, álmos voltam, elkalandoztak a gondolataim) és holnap vizsgázom, ezért magamba fojtom a szót és talán majd máskor... 

Nem tudom. De mostantól szúrósan fogok nézni minden szomszédra. Ki tudja.

Mielőtt mindenki tövig rágná a körmét, milyen szomorú dolog történt tegnap, elmondom, hogy az, hogy Apuék öreg macskáját elütötte egy autó!!  :-/ Az állatorvos szerint megmarad, de egy ideig nem tud majd sétálni, az ugrás pedig valszeg végképp hiú ábránd marad neki…

- Kommenteket! Kommenteket! Gyorsan! 

Maximum.